Ritka tavaszi és őszi átvonuló, legtöbbször magányos példányait lehet megfigyelni. Főleg a tiszántúli halastavakról származnak adatai, ahol sokszor csapolásokon kerül elő esti sirálybehúzásokon. Költőhelyén állományának megmaradása biztosítottnak látszik. Mivel Magyarországon nagyon ritka faj, különösebb természetvédelmi intézkedést nem igényel.

Élőhelye, költése:

A Fekete-tenger északi partján, valamint attól keletre a sztyeppövezet nagy tavain költ. Fészkelőhelye mindig nagyobb tavak közvetlen közelében van. Telepeket alkot. Fészke egy sekély talajmélyedés, melybe a tojó 2-4 tojást rak. A tojások kiköltését a két szülő felváltva végzi. A fiókák kikelésük után még egy ideig a fészekben maradnak, mindkét szülő részt vesz a táplálásukban. Mint a sirályok általában, változatos táplálékkal él, halakat és más kisebb gerinceseket, rovarokat, rákokat, tojásokat, magvakat eszik. Kisebb sirályoktól elveszi zsákmányukat.