Jellegzetes pacsirtafajunk, mely a fejtetején található felmereszthető, csúcsos tolldíszről kapta nevét. Tavasztól őszig állati eredetű táplálékot fogyasztanak, többnyire rovarokat, míg télen növényeket, legtöbbször gyommagvakat. A hazai állománya állandó, míg a nyugat-európai populációk kis távolságokra vonulhatnak. A házi macskák és a patkányok veszélyt jelentenek a földön található fészekaljakra.

Élőhelye, költése:

Egyre gyakrabban figyelhető meg a településeken is, legtöbbször azonban állattartó telepek közelében telepszik meg. Nagyobb városokban a lapostetőkön ma már nem számít ritkának költése. Számos élőhelyen megtelepszik, de igényli a nagyobb kiterjedésű, nyílt területeket. Utak mentén, köves, homokos területeken, parlagokon, szántókon ugyancsak találkozhatunk vele. Évente két fészekaljat nevel. 3-5 tojását a talaj mélyedésébe, vagy nagyobb fűcsomó tövébe rakja, melyeket általában néhány fűszállal bélel. Kizárólag a tojó üli a tojásokat, eközben a hím énekel. Az etetésben azonban már mindkét öreg madár részt vesz.