Kicsi, de jellegzetes fekete tollbóbitájáról kapta magyar nevét ez a többi hazai pacsirtánál dekoratívabb tollazattal rendelkező faj. Nyáron az állati eredetű táplálékok (rovarok, csigák, férgek) dominálnak táplálkozásában, míg télen gyommagvakat, rovarok maradványait, pókokat fogyaszt. Részben vonuló, az északi populációk kisebb-nagyobb csapatokban a tengerpartra húzódnak, de inváziós években nagyobb számban juthatnak el Közép-Európába is.

Élőhelye, költése:

Szinte valamennyi kontinensen vannak költőterületei. 41 alfaját írták le. Változatos élőhelyeken telepszik meg, legtöbbször sztyeppeken, sivatagokban, hegyvidékeken, tundrákon találkozhatunk vele. Ez a nagymértékű alkalmazkodóképesség vezetett e sok alfaj kialakulásához. Európában a Skandináv területeken fészkel, egy másik alfaja pedig Bulgáriában, Erdélyben, Görögországban és Macedóniában költ. Hazánkban nagyon ritka téli vendég, az utóbbi két – három évtizedben feltűnően lecsökkentek megfigyelési adatai. A Dunántúlról szinte alig vannak észlelései. Szikes pusztákon, mezőgazdasági területeken a legvalószínűbb megjelenése. Az északi populációk évente egy, a déliek két fészekaljat nevelnek. 2-5 tojását csak a tojó üli. A fiókák még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de ilyenkor még a szülők etetik őket.