A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Télen, állati táplálék hiányában elfogyasztja a magvakat, bogyókat is. A hazai, és a tőlünk északabbra található populációk egyedi vonulók, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai. Nálunk gyakori fészkelőnek számít.

Élőhelye, költése:

Európa, Ázsia és Afrika nagy részén elterjedt fészkelőnek számít. Több alfaja is ismert. Hazánkban sík- és dombvidékeken fordul elő, a hegységeket és zárt erdőket elkerüli. Kedveli a fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeket. Megtalálható mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben. Évente kétszer költ. A fészek helyét a tojó alakítja ki kis kaparással a talajon, a sűrű növényzet takarásában. Építőanyagként növényi szálakat, gyökérdarabokat és mohát használ, a fészek belsejébe szőröket és tollakat helyez. Átlagosan 5-6 tojást rak, melyeken kizárólag a tojó kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti. A táplálékot rendkívül óvatosan, nagy körültekintéssel szállítják a fészekhez, mivel a nyílt élőhelyeken a ragadozók miatt fokozott veszélynek van kitéve fészekalja.

Hím cigánycsuk

Tojó cigánycsuk

Fiatal cigánycsuk